Tudnivalók a Neonról

A nagyfeszültségű neoncsövet az 1920-as évektől kezdték el használni és bár napjainkban nem olyan népszerű, mint a 80-as 90-es években, de kezdi régi "fényét" visszaszerezni. Stabil jó működésű rendszerről beszélünk, nagyon feltűnő dekoratív megjelenéssel.

A neoncső 8-20mm(extrém esetekben ennél vastagabb üvegcsövet is használnak, de ennek a kifűtése már nem olyan egyszerű) átmérőjű, 1 mm falvastagságú üvegcső, (kivételes esetben a cső átmérője 6 mm is lehet). A neoncső két végén beforrasztott 1-1 elektróda található. Az üvegcső tetszőleges alakúra, akár felirat körvonalára is meghajlítható, de nagyon gyakran használják épület kontúrjainak megvilágítására. A neoncső az elvárt színnek megfelelő gázzal vagy gázkeverékkel van töltve, neoncsöveknél sokszor fényport is alkalmaznak megfelelő szín eléréséhez. Nagyfeszültség hatására minden gáz a reá jellemző színben világít.(pirosan a neon gáz, kékes lilásan a higany és argon gőz keveréke stb..)

A gáztöltés képletesen értendő: először vákuumszivattyúval eltávolítják a csőben lévő levegőt, majd a légköri nyomás körülbelül 1/100-ad részének megfelelő gázzal „töltik”. A neoncsöveken átfolyó üzemi áram jellemzően 60 és 100 mA között van.

Élettartama elvileg korlátlan, mert nem tartalmaz izzószálakat. Csak a külső körülmények ronthatnak élettartalmán, ütődés, hajszál repedések a gázkiszökéséhez vezethetnek.

Egy kis érdekesség:

A neoncső őse a villám. Villamos kisülés, ami már az ősembert is lenyűgözte. A 18. század tudósai laboratóriumaikban dörzselektromos gépekkel hatalmas szikrákat keltettek, ezzel modellezték a villámot. Az 1850-es években Heinrich Geissler üvegfúvó mester kitűnő légszivattyút szerkesztett és megoldotta az elektródok vákuumzáró beforrasztását az üvegcsőbe. Ezeket a csöveket már légszivattyú nélkül, bárhol, bármikor használni lehetett. Az üvegfúvó mesterek, akik az üveg művészei is voltak, változatos formákat adtak a Geissler-csöveknek.

A XIX. század végén Moore szén-dioxiddal és nitrogénnel töltött csöveket készített. Bár a csövek fénye gyenge volt, egy terem mennyezetét körbecsövezve világítani is lehetett velük. Annak ellenére, hogy működésük nehézkes és bonyolult volt, még az 1900-as években is használatban voltak világítótestekben. A fénycsövek gyártásának a nemesgázok feltalálása adott új irányt. Ez elsősorban Claude francia és Linde német tudósok nevéhez fűződik, akik kikísérletezték a nemesgázok olcsóbb előállítását. Claude mutatta be az 1910-es párizsi autókiállításon az első neongázzal töltött, gázkisülésű fénycsövet, és rövidesen megjelent az első neonreklám egy párizsi fodrászszalon felett "Carravalio" felirattal.